A tavasz egyelőre a kevésbé barátságos arcát mutatja. Mindenki alig várja, hogy végre eltehesse a szekrénybe a téli kabátot és ne kelljen reggel rutinszerűen megragadni az esernyőt. Mégsem kell elkeseredni, hiszen a természet csalhatatlan érzékkel jelzi a tavasz közeledtét. Virágba borultak a fák és egyre gyakrabban ébredhetünk frissítő madárcsicsergésre.
Talán kevésbé köztudott, hogy a foltos szalamandrák is ilyenkor bújnak elő rejtekhelyükről. Derdák Tibor éppen a napokban osztotta meg saját készítésű fotóit ezekről a színpompás állatokról.
A látványos megjelenésű kétéltű legnagyobb állománya épp a környékünkön található, az Északi-középhegységben a Börzsönytől a Zemplénig. Általában 400 és 1000 méter közötti magasságban él, a lomberdők vizes, árnyékos helyein.
A régi időkben babonás félelem és számos hiedelem övezte a szalamandrákat. Úgy hitték például, hogy mágikus képességével eloltja a tüzet, vagy, ha beleseik a kútba, megmérgezi a vizet. Szegény állatok gyakran estek alkimisták és méregkeverők áldozatául is. Mára ezek a veszélyek szerencsére már nem fenyegetik őket, de jött helyette más: a tarvágások a kifejlett szalamandrák párás mikroklímájú élőhelyeit számolják fel,, a tavaszi, őszi időszakban a vonulási útvonalak által érintett közutakon pedig az autóforgalom okozza pusztulásukat.
Rendkívül szép, csillogó fekete alapon sárga, vagy akár vörösbe hajló narancssárga foltjai arra hívják fel a figyelmet, már jó messziről, hogy ‘vigyázat, mérgező vagyok!’
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
